Folyamatosan használt fogalmaink: gondolatok, érzelmek, ösztönök – de mégis mit takarnak ezek a szavak, hogyan definiálhatóak? Mi a különbség a három fogalom között, és hogyan hat egymásra a gondolat és az érzelem, vagy a gondolat és az ösztön?
Az előzőekben bemutatott példán (anyai reakciók következményei egy kisgyermek elméjében) már láthattuk, szoros kölcsönhatásban állnak egymással a gondolataiank, érzelmeink és ösztöneink. Annak kapcsán az ösztön fogalmát így határoztam meg: információk, amelyek már evolúciósan kódoltak a biológiai anyagban, mert a törzsfejlődés során bebizonyosodott, hogy segítik a túlélést.
Vegyünk egy informatikai hasonlatot: a testünk a hardver, azoknak a fizikai eszközöknek az összessége, amelyek feldolgozzák a betáplált információkat. A gondolatok, érzelmek és ösztönök pedig azok az alkalmazások, szoftverek, azaz információs egységek, amik ezeken az eszközökön futnak. Három fajtájuk van: a hardverhez a legszorosabban kapcsolódó információs csomagok feladata, hogy „életben tartsák“ az eszközöket, hogy egyáltalán elinduljon a rendszer, ha megnyomjuk a bekapcsoló gombot, és a működéshez szükséges részek egymással összhangban aktiválódjanak. Ezek az alapkódok egyben azért is felelősek, hogy elinduljon maga az operációs rendszer (Windows, Mac OS, Linux stb.).
A hasonlatunkban ezeket az alapkódokat tekintjük az ösztönöknek, ezek tehát azok az információk, amik a legszorosabban kapcsolódnak a testi működéshez.
Egy következő információs szint maga az operációs rendszer. Ez fogja összefogni, koordinálni mindazokat az alkalmazásokat, amik a gépen futnak. Az operációs rendszeren keresztül „látunk rá“ magára a hardverre is, azokra működési paraméterekre, amikről nem árt tudnunk, miközben használjuk az eszközt. Hogy van-e valami probléma a gép vagy az applikációk működésével, mennyi a rendelkezésre álló tárhely, fenyeget-e valamilyen külső veszély. A hasonlatunkban az operációs rendszer feleltethető meg az érzelmi működésnek. Fogalmazhatunk úgy is, hogy egyfajta hidat képeznek az alkalmazások és a fizikai készülék között. Ebből következik, hogy a gondolati működés a hasonlatunkban azoknak az alkalmazásoknak a sokasága, amiket futtatunk.
Mindhárom fogalom információs egységeket takar, amik egymással kölcsönhatásban állnak, és együtt teszik használhatóvá magát a készüléket. Magának a készüléknek sincs különösebb értéke, ha nem tudnak rajta információs rendszerek futni, az információs egységek pedig csak a készülékkel együtt értelmezhetőek, azok híján csak kódhalmazok.
A gondolataink száma: végtelen. Az érzelmeké: pár tucat
A gondolataink gyakorlatilag végtelenül széles skálán tudnak mozogni, bármikor újakat generálhatunk, vagy az emlékeinkből betölthetünk régebbieket, és ezeket korlátlanul kombinálhatjuk is. Ezzel szemben az érzelmeink egy jóval szűkebb spektrumban mozognak: van 15-20 jól körülírható, lényegében mindenkire jellemző érzelmi működés, és ezeknek különböző árnyalatai. Míg egy-egy érzelemhez szinte akármennyi gondolatot tudunk társítani, ugyanez fordítva nem mondható el. Egy-egy emlékkép legfeljebb néhány érzelmet fog bennünk aktiválni.
Ezt egy egyszerű, akár most is elvégezhető gyakorlattal is leellenőrizhetjük: csukjuk be a szemünket, és idézzünk fel emlékeket, amik egy meghatározott érzelemhez kötődnek bennünk, mondjuk a félelemhez. Minél jobban beleengedjük magunkat az érzelembe, annál több kép és gondolat fog megjelenni bennünk ehhez az érzelemhez kapcsolódóan, akár visszamenőleg a gyerekkorunkig. Szinte láncszerűen fűződnek fel egymásra mindazok a tapasztalataink, a belőlük képződött információk, amik egy-egy érzelemhez kapcsolódnak.
Ha viszont az a feladat, hogy emlékezz vissza arra, milyen volt életed első csókja, az érzelmi információk skálája sokkal korlátozottabb lesz; ha egyáltalán képes leszel arra, hogy felidézz bármilyen kapcsolódó érzést első nekifutásra. Ha ez évekkel, akár évtizedekkel ezelőtt volt, jó eséllyel csak erős koncentrációs gyakorlattal fogod tudni előhívni a belső képekhez kapcsolódó érzelmeket.
Pozitív és negatív érzelmek
Az elmúlt években kísérletet tettünk arra, hogy az érzelmeket két fő csoportra osszuk: olyanokra, amelyekre a testünk pozitívan reagál, kiegyensúlyozó, az életfolyamatokat segítő hormonális vagy pszichés működést generálnak, ilyen például az öröm, empátia vagy kíváncsiság. Illetve olyanokra, amelyek pszichés vagy testi feszültséget indukálnak, tartósan fennálló stresszhelyzeteket, szorongást, traumatikus élményeket váltanak ki. Ezek közé az érzelmi állapotok közé tartozik a gyűlölet, szégyen, bűntudat, irigység, féltékenység.
Általánosságban elmondható, hogy ehhez a két érzelmi kategóriához olyan belső képeket is társítunk, amelyek a boldogságot, vagy épp ellenkezőleg, a rossz élményeket jelenítik meg az életünkben.
A tapasztalat azt mutatja, hogy vannak érzelmek, amik ellentétpárjaikkal egy-egy csoportot alkotnak, tehát valahogy „rokon“ érzelmek, jobban kölcsönhatásba lépnek egymással, mint más érzelemcsoportok érzelmi információi. Példaként: egy ilyen érzelem-csoport például a kíváncsiságot, unalmat, közönyt és türelmetlenséget tartalmazza. A randizós-ismerkedő példánknál maradva: miután megfogalmazódott bennem, hogy érdekel az az ember, akivel találkoztam, szeretném jobban megismerni, a kíváncsiság egy nagyon erős motiváció lesz a kapcsolatban. Érdeklődöm a másik gondolatai, érzései, múltja, tervei iránt, de ugyanúgy kíváncsi vagyok a testére, az érintéseire.
Ha nagyon erős ez az érzés bennem, hajlamos lehetek arra, hogy türelmetlenné váljak, minél gyorsabban szeretnék minél több mindent megtudni, megtapasztalni a másik emberrel kapcsolatban. Míg a kölcsönös érdeklődés egy fontos pillére minden kapcsolatnak, ha ez az egyik félnél átvált türelmetlenségbe, az már feszültséget okozhat a kapcsolatban. De azt sem vesszük jó jelnek, ha úgy érezzük, a másik közömbössé válik irántunk, vagy unatkozik mellettünk – úgy tűnhet, elvesztette az érdeklődését irántunk, már nem tud kapcsolódni hozzánk. Míg a kiegyensúlyozott érdeklődés, kíváncsiság fontos és építő eleme a kapcsolatainknak, a túlzott jelenléte vagy „alulműködése“ már arra utal, hogy valami nincs rendben.
Az érzelmek egy másik csoportja az együttérzés (empátia), illetve a féltékenység, undor, magány és ragaszkodás. Ha a kapcsolatunkban empatikusak vagyunk a társunkkal, át tudjuk érezni az örömeit, fájdalmait, az nem csak abban segíthet sokat, hogy hatékonyabb legyen a kettőnk közötti kommunikáció (hiszen érezzük, hogy miről beszél), hanem segíti a másik megismerését, megértését, sőt a saját önismeretünk fejlődését is. Ez lesz annak az érzelmi összetartozás-tudatnak az alapja, ami arra motivál bennünket, hogy elköteleződjünk a másik ember mellett, sokan ezt definiálják szeretetként.
A nagyon erős elköteleződés szinte észrevétlenül átcsaphat abba, hogy elkezdünk ragaszkodni a társunkhoz, megjelenik az az érzés, hogy „nem tudok nélküled élni“. Ehhez a ragaszkodó állapothoz gyorsan tud kapcsolódni mindenféle más szélsőséges pszichés működés is: megpróbáljuk minél jobban kontrollálni a kapcsolatunkat, hiszen meg akarjuk magunkat kímélni attól az érzéstől, ami az elvesztésével járhat. Ez átcsaphat féltékenységbe is, aminek ugyanez az alapja: félünk a másik elvesztésétől, attól a hiányállapottól, amit ez előidézhet.
De olyat is megfigyelhettünk már életünk során, hogy a társunk, aki iránt szeretetet éreztünk, egyszer csak olyasmit csinál, ami undort kelt bennünk, ilyenkor a másik iránt érzett empátiánk, kapcsolódási vágyunk a nulla felé tendál. Ha ez az undor tartóssá válik, ahhoz is vezethet, hogy végképp eltávolodunk a másik embertől. Az is előfordulhat, hogy azt érezzük, senki sem szeret bennünket, senkinek sem vagyunk fontosak, és eluralkodik rajtunk a magány érzése.
Az alábbi táblázatban összefoglaltam a fontosabb érzelmek csoportjait, kiegészítve egyszerű leírásokkal és kapcsolódó fogalmakkal az egyszerűbb megértés kedvéért.
Az elme perspektívájából szemlélve az, amit mi érzelmekként azonosítunk magunkban, nem más, mint az általa használt információk egyfajta minősége. Ahogyan az elektromágneses hullámoknak is van egy széles spektruma a rádióhullámtól a mikrohullámon át a fényig és a gammasugárzásig, úgy a pszichés tér kölcsönhatásai is a legkülönbözőbb módon manifesztálódnak. A tudati hatásokat gondolatként, vágyként, valamilyen érzelmi állapotként éljük meg. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vannak olyan pszichés kölcsönhatások és információs állapotok, amelyek csak a mélytudati élményekben érhetőek tetten, tudatos állapotban csak egyfajta vetületüket vagyunk képesek megélni. Sőt, úgy tűnik, a kollektív mélytudat is rendelkezik csak rá jellemző pszichés kölcsönhatásokkal és információs állapotokkal, ezeket még nehezebb tudatosan leírni. Ezek jelenleg még felfedezésre váró területek, amikről nagyon keveset tudunk.
Az érzelmek tehát segítik az elmét az információk rendszerezésében. Olyan speciális funkciójú információk, mint a hashtag vagy metaadat az internet világában. Ha hozzárendeljük őket egy-egy bejegyzéshez, képhez (információs csomaghoz), lehetővé tesszük, hogy gyorsabban rátaláljunk mi magunk és mások is, akik pont ezekre az információkra kíváncsiak.
